Béres gyűjtemény

A Béres Ferenc által adományozott művek. Jelenleg ez a gyűjteményi egység 129 darabból áll. A művek néhány kivételtől eltekintve a 20. századi magyar művészetet képviselik. Olyan alkotók szerepelnek a névsorban, mint Mednyánszky László, Iványi Grünwald Béla, Tornyai János, Nagy István, Rippl-Rónai József, Gulácsy Lajos, Holló László.

Béres Ferenc énekművész
(1922-1996)

"BIS ORAT, QUI CANTAT"
"Kétszeresen imádkozik aki énekel"
(latin szólás)


Béres Ferenc (1922-1996) Liszt-díjas dalénekes, Érdemes és Kiváló Művész nevét a zeneszerető közönség határon belül és kívül egyaránt jól ismeri. „Dalos vidéken” született a Cserháton. Nagy szegénységben, de összetartó és szelíd családban nevelkedett a hat gyermek, olyan parasztcsaládban, amelynek egyik ága foglalkozása szerint béres volt. Felnevelő iskoláját Sárospatak adta, a tehetségét idejekorán felismerő tanítóinak sokat köszönhet.
"–Nekem két édesanyám van: a szülőanyám, és a szellemi anyám, a sárospataki Alma Mater – vallja a művész. – Amikor a világtól elzárt kicsi szülőfaluból, Gagybátorból bejutottam a kollégiumba, Patak a világvárost jelentette. Nem éreztem magam egyedül, nemcsak tanították, szerették is a diákot. Szigorú rendtartás, fegyelem volt, de a szigorúság is szeretetteljes. A tanárok nem szűntek meg adni. Minden diákot figyelemmel kísértek, felismerték és támogatták a tehetséget. Szerettem rajzolni, szobrásznak, festőnek készültem. Zenetanárom, a nagyhírű Szabó Ernő azonban rögtön észrevette, hogy az átlagnál több muzikalitás van bennem – neki köszönhetem, hogy erre a pályára léptem. Fekete Gyulával egy padban ültem Sárospatakon, ő jól tudja, hogy amilyen iskolai díjat rajzzal és énekléssel meg lehet nyerni, azokat én mind megnyertem" – idézi föl az iskolai éveket a volt pataki diák.
1941 őszén, alig 19 évesen hagyta el végleg a szülői házat. Besztercén kapott állást az Állami Erdőigazgatóságnál. Három évet töltött itt műszaki rajzolóként, s ezalatt bejárta Erdély varázslatosan szép tájait. Már akkor is jól énekelt és furulyázott, szívesen befogadták. Különböző népi együttesekkel, művészeti csoportokkal, színészekkel, írókkal ismerkedett meg. Itt találkozott először az élő-eleven népművészettel, amely nem csak felejthetetlen élményekkel gazdagította, hanem nyiladozó szándékaiban is erősítette. A népi énekesektől, hangszeresektől, és táncosoktól olyan alapokat kapott, amelyekre később jól lehetett építeni. Budapestre kerülve találkozott újra Muharay Elemérrel, a Nemzeti Parasztpárt kulturális osztályának vezetőjével (Kolozsváron ismerkedtek meg 1942-ben), aki a bizalmába fogadta. Így lett a munkatársa, majd bíztatására egyetemista.
A Pázmány Péter Tudományegyetemen néprajzot, művészettörténetet és folklorisztikát tanult. Népi kollégista társával később létrehozták a Népi Kollégiumok Együttesét, amellyel részt vettek az első Világifjúsági Találkozón Prágában, majd Párizsban, Bulgáriában, Finnországban vendégszerepeltek. 1948-ban megszervezték a Honvéd Együttest, amelyben Béres Ferenc énekes és népi hangszeres szólista lett. A társulat néhány év múlva a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese nevet vették fel, és elkezdődött az országjárás. Hazai és külföldi sikerek következtek, s 1956 végén négy hónapos kínai vendégszereplés.
1957 után Béres Ferenc az újjászervezett Országos Filharmónia szólistája lett. Az 1996 tavaszán rendezett zeneakadémiai jubileumi hangversenyén – fél évszázada állt ekkor színpadon – generációk ünnepelték. Az ezt megelőző évtizedekben több mint 12 ezer dalestet és közel 250 egyházzenei hangversenyt tartott, túlnyomórészt határainkon kívül.
Béres Ferenc közéleti személyiség volt. Harsányi Istvánnal, volt pataki tanárral, és Pécsi Sándor Kossuth-díjas színművésszel, egykori diáktársával karöltve addig járt a politikai vezetők nyakára, amíg elérték, hogy Sárospatak 1968-ban visszakapja városi rangját. Ezzel egyidőben nagyszabású ajándékával megalapította a Sárospataki Képtárat, példát mutatva ezzel a közösségért tenni akarásnak. Érdemei elismeréséül a város díszpolgárává fogadta. Rendszeresen visszajárt Patakra, 1990-ben országgyűlési képviselőjelöltséget is vállalt. A nyolcvanas évek végén élére állt a pataki kollégium visszaállítását sürgető társadalmi kezdeményezésnek, és 1989-ben a Sárospataki Református Kollégium Alapítvány kuratóriumának első elnöke lett, 1994-től haláláig díszelnök. Amerikai előadókörútjainak bevételéből jelentős adományt fizetett be az alapítvány céljára. 1997-ben özvegye – Béres Ferenc szóbeli végrendeletét követve – a művész zenei könyvgyűjteményét Sárospataknak ajándékozta. A gazdag anyag a Kollégium Nagykönyvtárában kutatható.

(Részlet Bolvári Takács Gábor írásából, Zempléni Múzsa 2001/4.)


"Sárospatak társadalmának örök letétként adományozom képzőművészeti magángyűjteményem 50 db műalkotását azzal a szándékkal, hogy ez legyen az adományokból létesítendő Sárospataki Galéria alapköve. (...) Meggyőződésem, hogy kezdeményezésem csupán az első gesztust jelenti és hasonló adományokból a Sárospataki Galéria belátható időn belül a közművelődésünk jeles intézménye lesz." (részlet az Adományozó Okiratból)

1970-ben a szándékból valóság lett: első kiállításával megnyílt a Sárospataki Galéria. Béres Ferenc jóslata bevált. Az általa alapított gyűjtemény - az ő lelkes inspirálására - sokat segítő tette nyomán kiegészült, komoly műtárgy-együttessé fejlődött. Adomány adományt követett, új egységek jöttek létre, az intézmény külön épületet kapott, és értékei alapján végül képtárként önálló múzeumi gyűjteményi rangot ért el. Az alapító a szándéknyilatkozatában tett ígéretéhez híven egészen haláláig nyomon követte a Galéria munkáját. További ajándékaival az eredetileg 50 db-os gyűjteményt több mint 300 műtárgyat számláló kollekcióvá bővítette. A Béres Ferenc által adományozott műtárgyegyüttes jelentős művészeti értéket képvisel, amely Sárospatak városát gazdagítja. Példázza azt a gondolatot, amely nagyon is jellemző a pataki diákokra: azt az eszmét, hogy a Sárospatakra járó diákok mindig második hazájuknak, szellemi táplálójuknak érezték diákvárosukat. Egész életük során kötődnek hozzá, és munkájukkal igyekeznek fejleszteni a várost és kultúráját.

(Részlet Bordás István - Dobrik István: A Sárospataki Képtár Béres Ferenc-gyűjteménye című írásából, Zempléni Múzsa 2001/4.)