A ’60-as, ’70-es években kialakult, majd a ’80-as években is aktívan működő, lázadó művészcsoportok a kortárs magyar művészet egyik legizgalmasabb korszakát hozták létre. A művészek közül többen nemcsak a képzőművészet, hanem az irodalom, zene, fotóművészet terén is alkottak. Bár itthon a perifériára szorultak. Kevés lehetőségük volt nagyvárosban kiállítani. Rendhagyó módon azonban vidéken több alkalom kínálkozott arra, hogy megmutassák magukat. Virágoztak a művésztelepek, így nagyon termékeny, kísérletező, sokszínű időszak jellemezte őket. A 70-es években egyre nagyobb szerepet kapott művészetükben a természet, a vidéki táj bevonása, kiemelkedő land art akciókat hoztak létre és ezekről mozgóképes és fotódokumentáció is készült. Feszegették a műfaji határokat. A könnyedebb témák mellett persze idővel kihagyhatatlanul megjelentek a politikai utalások is, a performanszművészet fókuszba kerülésével pedig gyakran születtek hátborzongató, a nézelődő számára furcsa munkák is. Az avantgárd stílusra mindig is jellemző volt, hogy képviselői hatalmas kísérletező kedvvel rendelkeztek, így rengeteg új technika, szemléletmód, interpretáció született ekkor.