Domján József (1907-1992) Kossuth díjas művész hagyatéka, mely elsősorban a sokszorosító grafikát, ezen belül a színes fametszetet képviseli. Művei megtalálhatók a New-York-i Metropolitan Múzeumban, a londoni Victoria és Albert Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, és számos más neves képtárban.
Művészetét szokták Bartók életművéhez hasonlítani, mert alkotásaiban ő is a magyar hagyományból, népművészetből táplálkozik. Műveiben felfedezhető a természet formavilága (madarak, virágok), a magyar hitvilág, elképzelt élőlények (sárkányok, balladák, mesék szereplői), de a magyar történelem kiemelkedő eseményeinek megjelenítése is.
A fametszet a sokszorosító grafika (ezen belül a magas nyomás) egyik ága, melynek során a simára csiszolt fafelületen (dúcon, amit általában sűrű rostú vadcseresznye, vadkörte, stb. fából készítenek) előrajzolják a mintát. Ezután a nyomtatni kívánt kiemelkedő részt érintetelenül hagyják, a többit speciális eszközökkel, fametsző késekkel kivájják. A klasszikusan értelmezett sokszorosító grafika lényege, hogy egyetlen megmunkált felületről nyomtatással több, azonos színvonalú alkotást lehet készíteni. Több szín esetén annyi dúcot készítenek, ahány színnel kívánják gondolataikat képben megjeleníteni. Domján József a nyomtatás során sokszor egyéni módon, nem fotóhengerrel, hanem ecsettel vitte fel a festéket a dúcra, s így a kimagasodó felületen keveredtek össze a színek, mellyel festői hatásokat tudott elérni (ezzel a sokszorosító grafika határait súrolva). Jelentős a kínai utazása során gyűjtött eredeti kínai szobrocskák, tusrajzok, akvarellek, metszetek gyűjteménye.
